Fehér Anna nővér oldala

Fehér Anna nővér élete és emlékezete

Fejér megyei faluban Vértesacsán látta meg a napvilágot egy hívő, földműves Családban. Egészen kis korától járt templomba. „Legelső emlékeim a vértesacsai templom orgonájához, a csodálatos szent énekekhez kötődnek” fogalmazott a róla szóló könyvben. Sok jó emlék fűzi vallásos szüleihez. A Család esténként összeült, ilyenkor 2-3 órát együtt voltak, sokat beszélgettek. Az este mindig imával zárult. Édesanyja korán észrevette, hogy Annuskának baj van a látásával. Még alig tudott járni, amikor megkapta első szemüvegét. Édesanyja sok megjegyzést kapott emiatt. Miért flancol azzal, hogy szemüveget vesz a lányának? – mondták. Családja nagyon toleráns volt vele. Erős kötődés fűzte bátyjához és nővéréhez, akik segítették mindenben. Ennek köszönhető, hogy nem lett egy visszahúzódó gyerek. Focizott, biciklizett, sokat csatangolt a természetben. Igazi gyerekkora lehetett.

1959-ben felköltözött a Család a fővárosba. A Virányos úti iskolában folytatta a tanulmányait, ahol megtapasztalhatta osztálytársai toleranciáját. A Táncsics Mihály Gimnáziumban töltött évek élete meghatározó élete meghatározó mérföldkövei voltak. A gimnázium épületében működött egy kisegítő iskola. Ott találkozott először halmozottan sérült gyerekekkel. Itt kapott indíttatást arra, hogy életét a gyógypedagógiának. Próbálták lebeszélni a gyógypedagógiai főiskoláról – a látássérülteket nem vették fel- , de ő tántoríthatatlan volt. Felvételének alapját egy előzőekben elutasított lány elszántsága erősítette meg. Vásárhelyi Gyöngyi volt az, aki a minisztériumig is elment, hogy felvegyék. Anna nővér így fogalmazott: „Ma már tudom, hogy az Úristen őt küldte, hogy az én fölvételemet is elrendezze.”

Tovább

Budapestre költözésüket követően a zugligeti plébánia közösségébe járt.Itt ismerkedett meg az Angolkisasszonyok kedves nővéreivel, Edit és Ilka nővérekkel. Rendszeresen járt az általuk szervezett lelkigyakorlatokra, összejövetelekre. Ilka nővérrel sokat beszélgetett a szerzetesi hivatásról, ami egy másik fontos pont volt az életében. Ekkor döntötte el, hogy szerzetesként kíván élni, dolgozni. Abban az időben ez tiltott volt, figyelték őket. 1968. december 12-én kora reggel betoppant hozzájuk 3 nyomozó. Közölték, házkutatást tartanak. Izgatás és egyesülési joggal való visszaéléssel vádolták meg. Az iskola tanulmányi osztályán két úr várta, akik elvezették kihallgatásra. Ennek hatására a főiskolából eltávolították. Később segítséggel mégis visszavették és megszerezhette diplomáját. Eközben dolgozott a Vakok Állami Intézetében gondozóként, ahonnan a múltja miatt hamarosan eltávolították. Ezt követően a Vakok és Csökkentlátók Szövetségének Braille nyomdájában segédmunkásként alkalmazták.

A megpróbáltatások közepette sem hagyott fel szándékával, miszerint szerzetes lesz. Minden hónapban egy csendes hétvégét töltött Pannonhalmán, ahol Legányi Norbert főapát segített elmélyülni a hitében. 1978. augusztus 6-án titokban fogadalmat tett. A rendszerváltást követően, amint lehetősége nyílt, csatlakozott a Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Nővérekhez.

Főiskolai éveiben pedagógusként visszatért a Vakok Intézetébe. Az Egyház Lékai Bíboros úrnak köszönhetően a 70-es évek végén újraélesztette a sérült gondozást.

Ennek eredményeként Bíboros úr aktív közbenjárásának köszönhetően 1982. szeptemberében elindulhatott a Budapest-Felsővízivárosi Szent Anna templom plébániájának alagsori helységeiben a Vak Gyermekek Szent Anna Otthona. Abban az időben hiánypótló otthonban halmozottan sérült gyermekek oktatása zajlott.

Az elmúlt több mint négy évtized alatt számos magán adományból, állami forrásból fejlődött Otthonban – ami jelenleg a Vakok Batthyány László Gyermekotthon, Óvoda és Általános Iskola nevet viseli – 60 sérült oktatása, ellátása zajlik 3 éves kortól.

Anna nővérre sok gyermek Édesanyjaként tekintett. Mellettük volt örömeikben, bánatukban, betegségükben az év 365 napján, a nap 24 órájában. Mindezt tette azzal az alázattal és hittel, amit látott Szűz Máriától, mindnyájyunk Édesanyjától.